A nagyobb éremeső megeredéséhez, az élsportban a jobb eredmények eléréséhez forradalmian új edzői személetmódra van szükség, amely nélkül elrobog mellettünk a nemzetközi sportvilág – állítja a hazai sportélet első coach tanácsadója, aki a londoni olimpián a női vízipóló válogatottat a negyedik helyezés megszerzéséhez segítette. Sárvári György meghatározása szerint a coaching lényegében egy, főként az üzleti életben bevált, a vezetési tanácsadást és a pszichoterápia elemeit egybeolvasztó, sajátos módszer, amelyet az egyéni és a csapatsportokban a neves külföldi klubok már mind több helyen használnak.
– A coaching az edző és a versenyzők között kialakuló, a sportoló személyiségének, tehetségének kibontakozását megcélzó újfajta együttműködési forma. A jó együttműködés gyümölcsei a versenyeken lemérhető javuló eredmények.
Jellemző példa erre a „futottak még” kategória sereghajtói közé sorolt angol kerékpáros csapat, amely a coaching alkalmazásával szárnyakat kapott, és a legnagyobb meglepetésre minden vetélytársát megelőzve a londoni olimpián megszerezte az aranyérmet – magyarázza az MTI-Pressnek a szakember, aki a pszichológiai tudományok doktora, és hazai, valamint külföldi egyetemeken tanítja a szervezetfejlesztést.
A vállalkozásoknál már bevált a coaching
Megítélése szerint a hagyományos kapitány-edző-játékos közötti kapcsolat a tekintélyelvre épül, ami mára meghaladott szemlélet. Az üzleti világban ugyanis a nagy gazdasági versengésben, a piacok megszerzéséért folyó csatározások kényszerében már évtizedekkel ezelőtt kialakult a kollektív döntés filozófiája. E gondolatvilág keretében egy új szakma képviselőjeként a coach olyan testre szabott helyzeteket hoz létre a vállalati vezetőknek, amelyek növelik magabiztosságukat, felkészítik őket arra, hogy jobban alkalmazkodjanak a gyors változásokhoz, stressz nyomása alatt is uralják a helyzetet, és a stratégiai megbeszélések során éleződő vitákban képesek legyenek állni a sarat saját álláspontjuk megvédésére.
– Ilyen tulajdonságok nélkül az adott vállalat irányítása nem elég ütőképes, a cég alulmaradhat a versenytársakkal szemben, „mehet a levesbe”. A felturbózott vezetői tulajdonságok birtokában viszont a főnök nem érzi presztízse elvesztésének, ha döntéseibe bevonja munkatársait, a több szem többet lát alapon pedig az adott vállalat a megalapozottabb döntések birtokában szilárdabban állhat a lábán – húzza alá Sárvári György. – Hasonló a helyzet a versenysportban is, ahol az eredmények önmagukért beszélnek.
Csakhogy amíg sikeres hazai gazdasági és pénzügyi vállalkozásoknál már bevált a coaching, addig a sport világa egyelőre konokul kitart a régi beidegződések mellett. Az edző vagy a kapitány szava továbbra is szent. A taktikai értekezletek többnyire formálisak, a csapat játékosai hellyel-közzel ugyan kinyilváníthatják véleményüket, valójában csupán a feladat végrehajtására vannak kárhoztatva. Aminek az a következménye, hogy az edző sok esetben az öltöző homályában a háta mögött kapja meg a szidalmakat, klikkek alakulnak ki, a csapatjáték a pályán akadozik, senki nem érti, hol marad a lelkesedés, miért rossz a hangulat. Rendszerint a pénz hiányában keresik az okokat, holott valójában az információ áramlásának hiányosságaiban, a mára elavult hierarchikus rendszerben bújik meg a bajok gyökere.
A személyiség kiteljesedéséhez is fogódzót adhat
A szakember elmondása szerint a coaching fenekestül felborítja ezt a megmerevedett, gyenge hatásfokkal működő rendszert.
– A „megmondó embert” alakító kapitány önként leszáll a magas lóról, és a játékosokkal közösen beszéli át, elemzi a felmerülő kérdéseket. Ezáltal a versenyzők feljebb lépnek a végrehajtóiból az együttműködő szerepkörbe. Megszűnnek a tabuk, az edzőt is bátran lehet kritizálni anélkül, hogy tekintélyén csorba esne. Hiszen az új felfogás robbanásszerűen mindenkit magával ragadó, felszabadító ereje az egész csapatot a közös cél elérésére mozgósítja, ahol nincs helye a kicsinyes presztízsharcoknak, egyenrangú partnerek beszélnek egymással.
Az új szellem hatására a kritikák is átlényegülnek, személyeskedés helyett a jobb eredmény eléréséhez támogató észrevételekkel hívják fel a figyelmet egymás hibáira a játékosok és a vezetők. A pozitív kritika, a dicséret is nagyobb hangsúlyt kap, aminek hatására a korábbi gátlások feloldódnak, a görcsök elsimulnak, a versenyző képes kihozni magából a legjobbat. A karizmatikus coach kiegészíti a karizmatikus edzőt. Az egész csapatot a kisgyermekkorban megtapasztalt „mágikus gondolkodás” járja át, amikor a realitás és a fantázia világa összeolvad, segít a győzelemre összpontosítani. Ha ez sikerül, akkor sok esetben a meccs már valóban jó előre az öltözőben eldőlhet.
A szakember hangsúlyozza, hogy persze a „felizzás” nagy türelmet, empátiás készséget, a lélek rezdüléseit tekintetbe vevő hosszas folyamat eredménye. A coaching része például az edzés előtti, a feladatra koncentráló közös meditáció és a mérkőzést követő, a történteket feldolgozó beszélgetés.
– Mint minden új dologgal, a coachinggal szemben is nagy az ellenállás, különösen nálunk, ahol generációk a poroszos, tekintélyelvű rendszerben szocializálódtak – mutat rá. – Sok edző például még a sportpszichológus alkalmazásának puszta gondolatától is elzárkózik, féltékenyen óvja a státuszát, nem akar letérni a kitaposott ösvényről, még ha érzi is, hogy túlhaladott, amit képvisel. Szerencsére mind többen felismerik, hogy változásra van szükség, főként a vízilabda-kluboktól egyre többen érdeklődnek az új vezetési módszer iránt. A coaching azonban túlmutat a sporton, a személyiség kiteljesedéséhez, a magasabb életminőség eléréséhez is fogódzót adhat.