Fejben is készülni kell!
Legyen szó bármilyen sportágról, a jó eredmény érdekében a fizikai felkészülés mellett nem hanyagolhatjuk el a mentális ráhangolódást sem.
Lássuk, mit mond erről Major Joe, a hétszeres Ironman magyar bajnok.
„Sokszor teljesen kimerülünk mentálisan, és szinte észre sem vesszük. Nem is gondolnánk, de sportolóként is az egyik legnehezebb dolog a jelenben élni. A szellemi kimerültségünk egyik oka, hogy mindig mindent meg akarunk magyarázni magunknak. Vagy a múlton rágódunk (miért nem esett jól az edzés, miért voltam lassabb, miért voltam gyorsabb stb.) vagy a jövőn aggódunk (mi lesz ha túl sokat edzem, ha túl keveset pihenek, ha lesérülök stb.). Ennek az az ára, hogy elveszítjük a kontrollt a jelen felett, pedig csak a jelen van tényleges befolyással a mindenkori teljesítményünkre, és egyben az általános jólétünkre is.
Versenyzőként is megszállottan foglalkozunk olyan dolgokkal, amiket nem tudunk kontrollálni (milyen ellenfelek jönnek, vajon milyen formában vannak stb.). Ez a folyamatos szellemi örlődés teljesen kimerít és ki is zökkent például versenyzés közben, mert nem tudunk koncentrálni a jelenre. Pedig a jelen egy tudatos, befolyással bíró állapot, ami nem csak megnyugtató, de azzal, hogy akkor és ott képesek vagyunk változtatni, segíthet egy jobb eredmény elérésében is.
Gondoljunk csak bele, mennyi energiát pazarlunk arra, hogy a múlton vagy a jövőn töprengünk, olyan dolgokon például, hogy mi lesz ha defektet kapunk a versenyen. Ha jobban belegondolunk, akkor azon kívül, hogy felkészülünk erre az eshetőségre (pótbelső, pótszingó, gyakorlás stb.), sokkal többet nem tehetünk ellene, mert lényegében még meg sem történt. Ez tipikusan egy olyan mentális félelem, ami elkerülhető, és semmiképpen sem segíti elő a versenyre való felkészülést. Ehelyett inkább dőljünk hátra, és tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi a legfontosabb, amit most tennünk kell? Nem holnap, nem tíz perc múlva, hanem éppen most. Meg fogunk lepődni, hogy mennyivel könnyebb így a mentális felkészülés versenyről versenyre. Íme még néhány tipp:
- Verseny előtt és verseny alatt mindig csak azzal foglalkozz, ami éppen körülötted történik.Sokszor azon aggódunk, hogy mi lesz ha…, begörcsölünk, egyszer csak „fejre állunk”, defektet kapunk, dehidratálódunk stb. Ezek a gondolatok nem segítenek előrébb jutni. Az egyetlen kézzel fogható dolog, az a jelen, amiben éppen vagy, ami éppen körülötted történik. Választhatsz, hogy a jelenre fókuszálsz vagy elveszel a „mi lesz ha…” kezdetű mondatokban. Ne engedd, hogy ezek a gondolatok megzavarjanak. Mindig csak az adott pillanatra figyelj, hogy hol jársz a versenyben, és akkor éppen mi a legfontosabb feladat. Akkor rájössz, hogy minden lehetséges!
- Maradj nyugodt. ( …) Manapság sokat lehet hallani róla, hogy mennyire fontos a pozitív gondolkodás, de ebben az esetben még jobb, ha egyáltalán nem agyalunk semmin, mert így rengeteg energiát spórolhatunk meg. Egyszerűen tudomásul vesszük a jelent, de nem elemzünk ki minden egyes pillanatot, hogy most ez jó vagy rossz hanem mindig az adott pillanatnak megfelelően cselekszünk, ahogy a józan ész megkívánja. Így kevesebb energiánk megy el az aggódásra, végig kontrollálni tudjuk, hogy mi történik, aminek eredményeképpen sokkal magabiztosabbak leszünk.
- Ne akarj mindent megmagyarázni.Hajlamosak vagyunk mindig mindent túl analizálni, kategorizálni, ami éppen történik velünk. Amikor magunkban beszélünk a verseny folyamán, legtöbbször azon töprengünk, hogy jól alakul-e a verseny, úgy történik-e minden, ahogy terveztük stb. Ezáltal megint csak jó sok energiát elpazarlunk, ahelyett, hogy inkább rátennénk még egy lapáttal, és teljes erőbedobással haladnánk előre. Hogyha nyugodtak vagyunk, és tisztán gondolkodunk, a legrosszabb helyzetből is vissza lehet hozni egy versenyt. De ahhoz az kell, hogy ne akarjunk mindig mindent pillanatot akár pozitívnak akár negatívnak megítélni.
- Ne tartsd vissza magad.Ha mindig óvatoskodsz, félsz kiadni mindent magadból, akkor soha sem leszel elégedett a teljesítményeddel. Bár tudom közhely, mégis igaz a mondás, hogy az életben semmire sincsen garancia. Akkor miért dobnánk el magunktól a lehetőséget, hogy jobbak legyünk, eredményesebbek legyünk, csupán azért, mert a saját kétségeink miatt az adott pillanatban nem adunk bele apait-anyait. A sportpszichológiában van egy mondás, miszerint az emberek félnek a győzelemtől. Ha mindig visszatartjuk azt a plusz tíz százalékot, akkor lehet, hogy soha sem érjük el a célunkat. Ha viszont legyőzzük a saját kétségeinket és áttörjük azt a védőfalat, amit magunk köré építettünk, akkor bármilyen eredményt képesek leszünk túlszárnyalni.
forrás:www.ilovebalaton.hu