Nem a sportról szól, de mégis kapcsolódik hozzá ez a cikk. Mint mindenhez manapság, ami történik a kis- és nagyvilágban: élet a neten, a virtuális valóságban, ahol néha a dolgok nem azok, mint aminek látszanak.
Fotók a neten
Egy-egy versenyt követően szinte cunamiként árasztja el a közösségi oldalt a büszke szülők, sportolók fotóinak tömkelege. De természetesen verseny sem kell hozzá, sőt, sportolónak sem kell lenni ahhoz, hogy fényképek százait szemlélhessük. A fiatalok szeretik megmutatni magukat. Sőt, manapság szinte már MINDENKI szereti megmutatni magát. A fitnesz-teremben, az étteremben, nyaralás alatt, buliban, táborban, vagy csak úgy otthon a kanapéról, konyhából, bárhonnan. Egyre fiatalabban, egyre bátrabban mutatják meg magukat a gyerekek, akik sokszor akár egy évtizedet is magukra hazudhatnak egy-egy kép alapján.
Ez az a terület, ahol a leginkább zajlik a „vetítés”, és az egymásra licitálás. Kinek mije van, mit tud, hol járt, hol bulizott, kivel, milyen ruhában. Megy a lájk-vadászat és pereg a cool-ság mérő. Mindenki elismerésre, népszerűségre vágyik, ezért aztán néha elszaladhat velük a ló. Bátrabb fotók, videók, sőt, most már akár élőben is bejelentkezhet az, aki figyelemre vágyik.
A fiataloktól azonban nem várható el, hogy fejlett önkritikával rendelkezzenek – ez egyébként sok felnőttből is hiányzik – vagy objektívan tudják felmérni az esetleges veszélyeit egy-egy kihívóbbra sikerült fotónak.
A szülőkön tehát a felelősség, hogy időnként ellenőrizzék, milyen képekkel van jelen az online világban a gyermekük, mert egy-egy általuk ártatlannak vélt fotó felhívás lehet olyanok számára, akik nem a legjobb szándékkal ismerkednének.
S ha már itt tartunk, meg kell ismerkednünk két fogalommal: ezek a sexting és bullying.
Sexting: kompromittáló fotók küldése (általában telefonon vagy e-mailen), melyet szexuális előjáték gyanánt is definiálnak. „A tizenévesek több mint egynegyede küldött már magáról meztelen fotót- derült ki a Texasi Egyetem kutatásából.”
Bullying: erőszakoskodás, megfélemlítés, zsarnokoskodás.
A kettő nagyon sokszor összekapcsolódik: a gyerekek megbíznak aktuális kapcsolatukban, úgy küldik el magukról az intim képeket, majd szakítás után bosszúpornó áldozatai lesznek. De ide tartozik az is, hogy a sikereit büszkén megosztó gyereket rosszindulatú fiatalok irigységből szekírozni kezdenek. Néhány gorombán odaszúrt megjegyzés az üzenőfalra hihetetlenül mély sebeket tudnak ejteni a gyermekek lelkén.
Emellett érdemes egy-egy beszélgetést szentelni annak is, hogy „nem mind arany, ami fénylik”. És attól, hogy Feri épp egy BMW előtt pózol, az még nem jelenti azt, hogy az övé.
Mindemellett a gyerekek személyiségi jogait a fotók feltöltésénél a szülőknek is figyelembe kell vennünk . Sokszor ugyanis maguk a szülők azok, akik olyan fotókat töltenek fel a gyermekükről, amivel tálcán kínálják a neten vadászó ragadozóknak. Érthető a büszkeség, de legyünk észnél!
Figyeljünk oda arra, hogy minél kevesebbet osszunk meg az interneten, és ellenőrizzük a biztonsági beállításokat: ugyanerre pedig kérjük meg a gyerekeket is. A gyerekek elvileg nem regisztrálhatnának a Facebookra 13 év alatt, ezt a korhatárt érdemes betartani. Kérjük meg őket arra, hogy mielőtt egy fotót feltöltenek, beszéljék meg velünk, illetve
- ne legyen intim testrészük, és
- ne legyen fehérneműjük látható
- és ne legyenek olyan helyzetben, ami később visszaélésre ad okot.
A legjobb előre tudatosítani a gyerekekben, mit vállalnak egy-egy személyesebb képpel. Ha mégis beüt a baj a SIP helpline, vagyis segítő vonalát a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány a 116-111-es telefonszámon, e-mailben és chaten anonim formában működteti. A hozzájuk forduló gyerekek és az értük aggódó felnőttek szakemberek aktív meghallgatására és segítő beszélgetésre számíthatnak a vonal túlsó végén.
De a legjobb, ha erre nem kerül sor, mert sikerül gyermekünkkel olyan bizalmi viszonyt kialakítani, melynek során az interneten élt életük is őszintén kibeszélhető. Ez rajtunk, szülőkön múlik. Azon, hogy mennyire figyelünk oda, és hogy mennyire haladunk a korral. Figyeljünk és haladjunk!
forrás: www.digitaliscsalad.hu