Szomorú apropója van annak, hogy ez a bejegyzés megszületett.
A FitKid család augusztus 24-én vesz végső búcsút Tóth Pétertől, a Halas Fitness Sport Egyesület szeretett és megbecsült edzőjétől, akit mindössze 50 évesen, teljesen váratlanul hagyta itt családját, barátai és tanítványait.
Mit lehet tenni ilyenkor, amikor valaki ilyen hirtelen, ilyen nagy űrt hagy maga után? Mit éreznek a tanítványok, hogyan fogják feldolgozni? S mit kezdjük ezzel a gyomorszájon vágó másik érzéssel: életünk során még számos alkalommal kell majd szembesülnünk ezzel a borzalmasan megrázó helyzettel, hogy elveszítünk valakit, aki sokat jelent nekünk?
Ez utóbbi kérdésre talán nehezebb a válasz és az önvédelmi reflex azt diktálja, hogy hesegessük is el ezt a gondolatot. Bőven elég megbirkózni azzal, ami épp MOST van.
A gyász feldolgozása mindenkinél egyéni folyamat, de megvannak a szakaszai, melyeken általában minden érintett keresztülmegy.
A gyász 5 szakasza
- Tagadás – „Valaki téved! Ő biztosan nem halt meg! Az nem lehet!”Ebben a fázisban tagadjuk a szeretett személy halálának tényét. Egyszerűen nem tudjuk elfogadni, ezért próbálunk úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Ebből általában hamar átkerülünk a következő szakaszba, de ritka esetekben, még a temetés után is látni véljük, visszavárjuk az elhunytunkat.
- Harag – A tagadást magunk mögött hagyva, belekezdünk a bűnbak keresésbe. Ennek oka az a fajta harag, amit a gyász miatt érzünk, de ténylegesen nem tudjuk rávetíteni senkire és semmire – hát keresünk, hogy a feszültség oldódhasson. Ez lehet egy orvos, egy barát, a sors, egy élethelyzet, mi magunk vagy bárki más, netán maga az elhunyt. A lényeg, hogy nem racionális alapon próbáljuk felderíteni szerettünk halálának okát. A hibást ebben a fázisban akár többször meg is változtathatjuk.
- Alkudozás/Önámítás – Célja, hogy elterelje a figyelmünket a tényekről – halál, temetés…stb. Ekkor elkezdünk alternatív valóságokról fantáziálni, a tipikus „Mi lett volna, ha…” mondat második felét egészítjük ki újabb és újabb tartalommal.
- Depresszió – Megkezdődik a halál halálként való elfogadása, megindul a feldolgozás folyamata. A depressziós állapot teljesen érthető, hiszen ekkor nézünk szembe először, úgy igazán a szerettünk elvesztésével. Elkezdjük gyakran emlegetni, egyre többet emlékezünk rá.
- Elfogadás – A gyász lezárása, amikor képesek vagyunk elfogadni és életünkben elhelyezni elhunytunkat. Emlékké válik – ha eszünkbe jut már időnként mosolygunk is, hisz újra előkerül a fájdalom mellett a szeretet kimutatása is.
A fent említett szakaszok megélési ideje közé nem tehetünk egyenlőség jelet. Egy-egy fázis tarthat 1-2 hétig, vagy épp hónapokig is.
Gyászidő
Az, hogy a gyász mennyi ideig tart, egyénenként és természetesen az elvesztett személy iránti érzelmi intenzitástól is függ. Általánosságban – egy közeli hozzátartozó elvesztésekor – a gyászidő 1 évet jelent.
Fontos azonban segíteni a gyászolónak abban, hogy a szakaszokon időről időre tovább tudjon lépni. Sok esetben szakember segítségét kell kérni, hogy elérhesse az adaptációt, azaz a lezárást. A lezárás természetesen nem jelent egyet az elhunyt elfelejtésével, csupán képessé teszi a gyászolót a további, megfelelő életvitelre.
Ebben a nehéz időszakban különösen fontos, hogy megértéssel, empátiával forduljunk egymás felé. Ha valaki úgy látja, úgy érzi, hogy neki magának, vagy a környezetében másnak fokozott nehézséget okoz a gyász feldolgozása, akkor ne féljen segítséget kérni szakembertől, szülőtől, edzőtől. Legyetek ott egymásnak, mert sokszor ez jelenti a legtöbbet!
AV
Forrás: https://babafalva.hu/a-gyasz-szakaszai-megeles-es-lezaras/